Dés László – Így Öten! címmel augusztus 5-én lép fel a siófoki Kálmán Imre Szabadtéri Színpadon. Dés Lászlóval (DL) Gabnay Ágnes (GÁ), a Kálmán Imre Művelődési Központ munkatársa beszélgetett.

GÁ: Mit jelent Önnek a Balaton és Siófok?

DL: A Balaton mindig a nyaralást, a felszabadulást jelenti, amikor az ember lazább és elengedi magát. A szabadtéri koncerteknek is varázslatos hangulatuk van, ahogy az alkonyatban elkezd az ember játszani, megjelennek az éjszaka hangjai amikor éppen nem szól a zene, a friss levegőn ül az ember és érezzük a természet illatát. Nagyon-nagyon szeretjük ezt csinálni, a zenekar is, meg én is. Siófokon volt mindenféle koncertélményem, talán az egyik legnagyobb a Jazz+Az zenekarommal.

GÁ: Milyen repertoárral készülnek a siófoki koncertre?

DL: Egy új repertoárral készülünk, ahol természetesen a régi nagy slágerek is elhangzanak. Összeállt ez az új négyes, illetve velem együtt ötös. Új dalokat kellett írni, hogy új szóló dala legyen Für Anikónak, legyenek új duettjei a Mácsainak és Für Anikónak. Szerintem ez egy izgalmas dolog és nagyon remélem, hogy ugyanolyan népszerű lesz, mint annak idején a Férfi és Nő volt.

GÁ: Hogyan készülnek? Mesél majd a dalokról a koncert során?

DL: Igen szoktam. A zeneszerzésről, a dalszövegírásról, a színészekről. Minden dalnak van egy története. Ezekről szoktam beszélni, igen, de többet most nem árulhatok el.

GÁ: Ki az a magyar előadó, akivel még nem dolgozott együtt, de a jövőben szívesen dolgozna vele?

DL: Például Fullajtár Andreát tudnám mondani, nagyon szeretjük egymást, dolgozunk is együtt. Van egy Radnóti estünk, ahol Mácsai Palival adják elő Radnóti és Fifi párost. Persze vannak még színészek, akikkel nagyon szívesen dolgoznék, de az idő és a tér véges.

GÁ: Életrajzát olvasva elmondhatjuk, hogy a karrierje folyamatosan és fokozatosan épült, változott és alakult. Mikor volt az az érzése, hogy igen, most megtaláltam a hivatásomat…igen, most a helyemen vagyok.

DL: Tulajdonképpen többször volt ilyen érzésem. Nagyon érdekes, hogy először ’74-ben, amikor az Interbrass együttes szaxofonost keresett adódott egy jam session lehetőség, ahol a koncert utolsó fél órájában zenészként be lehetett szállni és játszani. Számomra ez egy óriási élmény volt, akkor azt gondoltam, hogy igen, megvan, ez lesz az én hivatásom. Egyébként innen számítom a profi pályafutásomat, mert már kaptam gázsit. Százötven forint volt a gázsi, amit, ha az ember beosztott, akkor egész héten ki tudott jönni belőle.

A jazz tanszak elvégzése után nagyon elbizonytalanodtam. Pedig sok helyen játszottam, már kezdtem ismert lenni, a zenészközösség is szeretett, mint jazz szaxofonost, mégis hiányérzetem volt.

Aztán 24 évesen szégyenszemre behívtak katonának, amikor már keresztül-kasul jártam Európát, fesztiválokon játszottam, díjakat nyertem. Akkor újragondoltam az életemet. Ugyan zenekarhoz kerültem, egy katonazenekarhoz. Volt ott egy próbaterem, próbaidőszak volt minden délelőtt. Leültem a rozoga zongorához és kitaláltam, hogy csinálok egy jazz zenekart. Elkezdtem írni a zenekar a repertoárját. Tulajdonképpen ott kezdtem el zenét szerezni. Akkor megint úgy éreztem, hogy van értelme az életemnek, hogy egy zenekarral meg fogom teremteni a saját zenei világomat.

Ez meg is történt és megalakult a Dimenzió együttes. ’79-ben már el is indultunk, akkor megint azt éreztem, hogy a helyemen vagyok.

Nagyon-nagyon sokszor indultam, a zene műfaján belül rengeteg területen próbálkoztam, írtam dalokat és megjelent az Udvaros Dorottya lemez, mint az első dal lemez. Rájöttem, hogy ezt is tudom. És akkor megint úgy éreztem, hogy valami elindult. Megírtam az első musicalemet a Valahol Európában-t, azt gondoltam, hogy valamit letettem az asztalra. Majd megírtam az első filmzeném. Rengeteg ilyen kútba ugrás volt, hiszen én ezeket a műfajokat nem tanultam, csak figyeltem és autodidakta módon műveltem. Akkor ezeknek még nem voltak iskolái és nem voltak olyan szakok, ahol ezt lehetett tanulni. Ma már lehet tanulni színházi zenét, meg filmzenét is. Úgyhogy nekem magamnak kellett ezen túlesni. Akkor már nagyon sok arca volt az én munkáimnak és ilyenkor minden alkalommal megújultam.

GÁ: Pontosan ehhez a gondolathoz kapcsolódóan merült föl bennem az a kérdés, hogy ha valaki ennyire sokoldalú zenész, zeneszerző és még sorolhatnám, akkor ezek közül mi áll vagy állt Önhöz a legközelebb. Az, hogy zenét szerez, előadja a saját dalait, vagy inkább a háttérben munkálkodik. Mi az, amiben úgy érzi, hogy a leginkább ki tud teljesedni?

DL: Erre egy nagyon egyszerű válaszom van, amikor állok a színpadon és szaxofonozom, akkor az áll hozzám a legközelebb. Amikor ülök a zongoránál és előadom egy dalomat, akkor az áll a legközelebb. Amikor ülök otthon a szobában, ez egy teljesen más természetű munka és a szituáció is teljesen más, hiszen nem közönség előtt és nem a zenekarom körében vagyok, hanem egy szobában egyedül. Akkor valamin nagyon jár a fejem, valamit létre kell hozni, akkor meg az a legfontosabb, ami azért jó, mert mindig, amit éppen csinálok, abba tudok száz százalékosan beleadni mindent és jelen lenni. Ez nagyon fontos dolog.

GÁ: Van-e olyan családtagja, aki követi a hivatásában, vagy valamilyen részben kötődik a hivatásához.

DL: Van, abszolút van, az én nagyfiam, aki már 45 éves, jazz-zenész lett, ütőhangszerekkel. Méghozzá nagyon speciális kis-ázsiai és távol-keleti ütőhangszerekkel kezdett, aztán elkezdett dobolni is és most ezt a kettőt összerakta. Ez nagyon ritka, hogy valaki dobol is és közben kézzel is üt. Ő most már Bécsben él és az osztrák zenekarával mutatkozott be, csináltak itthon egy lemezt is, ami majd remélem, hogy hamarosan kijön. Most már Európában kezdik nagyon megismerni, Bécsből könnyebb beindítani a nyugat-európai karriert. Drukkolok neki.

GÁ: Gratulálok hozzá, ez biztos, hogy nagy büszkeség.

DL: Abszolút.

GÁ: Kíváncsi voltam a YouTube felvételeihez kapcsolódó véleményekre, néhányat hadd olvassak fel: „Csodálatos minden dala, szívemből fakadnak a gondolatok”. „Mindig megmozgatja az ember szívét, lelkét, érzéseit köszönöm”. „Nagyon tetszik ez a dal, a szívem mélyig hatol”. „Mert ez hihetetlen, hogy el tudja találni az érzéseket „. Összegezve a dalok a szívből szólnak, szívhez szólnak, szenvedély, mély érzések hatják át…hogyan születnek ezek a dalok? Hogyan tudja ezt a sok érzést beleépíteni?

DL: Erre csak szerénytelenül lehet válaszolni, valószínűleg ezt hívják tehetségnek. Van érzékem a dalokhoz, ami azért érdekes, mert jazz-zenészként az ember improvizál és sokat játszik, hosszú mondatokat, zenei mondatokat fogalmaz meg a hangszerén. A dal pedig egy nagyon szigorú, 3-4 perces rövid forma és szerkezet, amiben nagyon-nagyon oda kell figyelni a felépítésére. Egy ütemmel több vagy kevesebb, vagy nem jól eltalált ritmika…. A dalban a zenének és a szövegnek tökéletes harmóniában kell lennie, patikamérlegen kell ezt csinálni, hogy tényleg egy olyan dal jöjjön össze, ami aztán hatással tud lenni az emberekre. A dalnak első hallásra hatnia kell.

GÁ: Ez így van, és így a beszélgetés vége felé szeretnék visszakanyarodni Siófokhoz.

DL: Igen.

GÁ: Dés László nagyon gyakori fellépő nálunk, csak említsem azt, hogy akár személyesen, akár most augusztus 5-én a vendégeivel, vagy mint zeneszerző: a Valahol Európában musical júniusban hangzott el a szabadtéri színpadon, illetve A dzsungel könyve is a színháztermünkben tavasszal, tavaly pedig A Pál utcai fiúk musical is műsorunkon volt. Most pedig személyesen látogat el hozzánk. Az utolsó kérdésem az lenne, hogy mi a tapasztalata a siófoki közönséggel?

DL: Nem hiszem, hogy a siófoki közönség más lenne, mint más közönség, nekünk kell jónak lenni, nekünk kell meggyőzőnek lenni, nekünk kell hitelesnek lenni és akkor a közönség Indiában is – ahol volt szerencsém játszani, direkt mondok egy ilyen nagyon távoli egzotikus helyet – ugyanúgy reagál, mint a budapesti, a szombathelyi vagy a siófoki. A siófoki közönség abból a szempontból speciális, hogy vegyes, mert hiszen egy nyaralóhelyen nyilván eljönnek a siófokiak is, a város lakói és ugyanakkor biztos beesnek jó páran, akik az ország különböző pontjairól éppen Siófokon nyaralnak. Úgyhogy szerintem egy vegyes összetételű közönség lehet és hát ez van, ha mi jók vagyunk, akkor a közönség is jó.

GÁ: Nagy izgalommal várjuk az augusztus ötödikét, Dés Lászlót és Vendégeit, sok szeretettel ajánljuk a közönségünknek ezt az előadást. Nagyon szépen köszönöm ezt a kellemes beszélgetést.

DL: Én is nagyon köszönöm, augusztus 5-én találkozunk.